Ez a szerepjáték a befogadás és a csoporthoz tartozás fontosságára irányítja a figyelmet: megmutatja, milyen érzés kirekesztettnek lenni, és mekkora hatása van a jó csoportlégkörnek.

Szükséges eszközök

  • Időmérő

A játék menete

  1. Válassz 2–5 önként jelentkezőt a csoportból (a létszámtól függően). Kérd meg őket, hogy menjenek ki a teremből.
  2. Oszd ki a szerepeket a csoport többi tagjának. Amikor a jelentkezők visszajönnek, a csoport feladata az lesz, hogy tudomást se vegyen róluk. Beszélgessenek egymással, de a visszatérőknek ne áruljanak el semmit.
  3. A csoport többféleképpen is figyelmen kívül hagyhatja a visszatérőket:
    • hátat fordítanak nekik
    • kisebb körökben beszélgetnek, és nem vesznek róluk tudomást
    • elutasítóan viselkednek, vagy szó nélkül odébbállnak
  4. Amikor a jelentkezők visszatérnek, és elindul a játék, a csoport tagjai tartják magukat a „figyelmen kívül hagyás” feladatához, miközben a visszatérők próbálnak kapcsolatot teremteni, és megérteni, mi a szerepük.
  5. Körülbelül 10 perc után a játék véget ér, és a vezető összegyűjti a visszajelzéseket. Kérdezd meg a jelentkezőket, hogyan érezték magukat a játék során, különösen azt, milyen volt kívülállóként kezelve lenni.
  6. Kiértékelés: beszéljétek meg, milyen érzés kirekesztve lenni a csoportból, és hangsúlyozd, mennyire fontos a figyelmesség, az odafigyelő hallgatás és a másik tiszteletben tartása – akkor is, ha a véleményünk vagy a hozzáállásunk eltér. A cél az, hogy mindenki értékesnek érezze magát, és jól érezze magát a csoportban.

A legfontosabb tanulságok

  • A játék rávilágít, milyen hatással lehet a kirekesztés az egyes emberekre.
  • A csoport összetartása elengedhetetlen az egészséges, befogadó légkörhöz, amelyben minden résztvevő úgy érzi, tisztelik és meghallgatják.

Változatok

  • Szerepcsere: az első kör után cseréljetek szerepet. A korábbi jelentkezők legyenek a csoport tagjai, és válasszatok új „kívülállókat”. Így mindkét fél megtapasztalhatja a játékot a másik oldalról is.
  • Néma játék: kérd meg a csoportot, hogy szavak nélkül – csak testbeszéddel és gesztusokkal – érintkezzenek egymással, miközben figyelmen kívül hagyják a visszatérőket. Így a kirekesztés még erőteljesebben átélhető, és mélyebb lesz az élmény.
  • Irányított visszatekintés: ahelyett, hogy egyszerűen csak megkérdeznéd a jelentkezőket, hogyan érezték magukat, vezesd a beszélgetést konkrét kérdésekkel, például: „Mitől érezted magad kirekesztve?”, „Hogyan hatott rád a csoport testbeszéde?” vagy „Mit tehetett volna másképp a csoport, hogy befogadjon?”